Hogyha mindig is tudni akartad, hogy milyen a valóságban egy munkásszállás
Sokszor lehet látni filmekben munkásszállást, sokszor elrettentő körülményeket, amelyek a valóságnak nem feltétlenül felelnek meg. Én most eltöltöttem néhány napot egy ilyen helyen, és meglepőnek találtam, hogy nem az a hely fogadott, amire vártam. Igazából már a munka előtt hetekkel képes voltam aggódni a szállás miatt, hogy egy szűk kis szobában leszünk rengetegen, hogy mégis milyen embereket kapok szobatársnak, hogy hogy fogok én ott nyugodtan aludni, nem lesznek-e balhék. Igen, kitalálhattátok, egy kicsit túl sok amerikai filmet nézek, és a drámához vagyok szokva. A helyzet azonban egyáltalán nem ilyen volt, ezért érdemesnek tartottam egy kis bejegyzést írni arról, hogy nekem milyen tapasztalataim is vannak a munkásszállással kapcsolatban, mert biztos vagyok benne, hogy sokan azért tartanak ettől a lehetőségtől, nem csak én.
Hogyan kerültem a munkásszállásra
A munkásszállás egy remek lehetőségnek bizonyult, amikor megtudtam, hogy egy fesztiválon dolgozhatok az egyik nagyobb városban. Nem egy nagy nyári fesztiválról van itt szó, hanem egy tematikus kisebb rendezvényről egy városban, amit azért nem szeretnék megnevezni most. Szóval ezen a rendezvényen dolgozott néhány száz ember rajtam kívül, sokan a város közelében éltek, így naponta be tudtak járni az előkészületekhez, én azonban nem, mégis szerettem volna a munkát. Rendezvényeket előkészíteni mindig igazi élmény, nagyon izgalmas és változatos munka, sosem tudhatod, hogy mi vár rád, milyen problémát vagy nehézséget kell majd megoldanom a nap folyamán. Éppen ezért olyan izgalmas ez az egész számomra, hiszen az ember nem feltétlenül szeret napi nyolc órán keresztül egyetlen monitort bámulni vagy valamilyen teljesen sablonos és monoton munkát végezni. Én sem ilyen ember vagyok, és nagyon tetszett ennek a munkának a lehetősége. Az egyetlen negatív aspektusnak azt éreztem, hogy munkásszálláson tudtak csak minket elhelyezni, akik nem laktunk a közelben. Végül a félelmem legyőzte a kalandvágy, és belevágtam a dologba. És azt kell mondjam, nem bántam meg a döntésemet, szerintem valóban egy hatalmas élmény egy ilyen helyen dolgozni, és ennek a munkának hála rájöttem, hogy a munkásszállás lehetősége sem olyan, amilyennek én gondoltam korábban, így pedig bátran fogok máskor is ilyen munkalehetőséget megragadni.
A munkásszállás első napja
Talán az első itt töltött nap a leginkább érdekes, hiszen ekkor ismerkedtem meg teljesen a munkásszállással. Azt tudtam, hogy hét másik szobatársam lesz, ami egy kicsit félelmetesen hangzott számomra, nem hittem volna, hogy kényelmesen el fogunk férni, vagy hogy a mosdót hogyan fogjuk ennyien használni minden reggel. Végül aztán mindenkinek jutott elég hely mindenhol, nem is volt semmilyen probléma a tér elosztásával kapcsolatban. Először is, az ágyam kényelmes volt, egy emeletes ágy alsó része, ami nekem nagy előnyt jelentett, mert annyira nem vagyok oda a magas helyekért. Magukat az emeletes ágyakat kedvelem azonban, szerintem egy kicsit az ember gyerekkorát képesek visszahozni. Szóval itt volt egy „ágytársam”, aki egy velem körülbelül egyidős fiú volt, ami már önmagában is kellemes meglepetés volt, az első pillanattól kezdve klikkeltünk, hasonló zenét hallgatunk és mindketten odáig vagyunk a képregényekért és azok megfilmesített változatáért. Adott volt tehát egy olyan ember, akivel bármikor jól el tudtam beszélgetni, nem éreztem magam annyira egyedül, honvágyam sem volt így. A legjobb az volt az egészben, hogy a munkahelyen is egy helyre lettünk beosztva, mivel egyszerre érkeztünk meg a helyszínre, és így egész nap egy jó kis csapatot alkottunk, minden reggel együtt mentünk a munkahelyig, ami csak egy tíz perces sétára volt tőlünk és minden este együtt érkeztünk haza sötétben, így nagyobb biztonságban is éreztük magunkat.
Az első nap tehát megismerkedtünk a munkásszálláson, ahol még hat másik szobatárssal együtt bemutatkoztunk egymásnak, mivel mindenki a fesztivál munkatársa volt, első este révén még annyira nem voltunk fáradtak, mert nem dolgoztuk végig az egész napot, helyette lementünk egy közös kis kocsmázásra „csapatépítésre”, ami jót tett a hangulatnak, majd a szálláson kis römizésbe fogtunk, de nem maradhattunk fent sokáig, mert másnap hajnaltól munka volt. A közös fürdőt egyszerre többen is tudtuk használni, így igen gyorsan haladt a dolog, mindenki rendben hagyta ott a fürdőt, hogy a másik is szép tisztaságot élvezhessen, ezért számomra már az első nap nagyon jó élménnyel zárult, a Wi-Fi kiválóan működött, úgyhogy semmi okom nem volt panaszra a munkásszállással kapcsolatban.
A munkásszállásról összességében
A munkásszállásról összességében elmondható, hogy kényelmes volt, mivel a munkaadóm állta a szállást, így számomra nem került semmibe sem, az internetet mindig lehetett használni, és még egy kis konyharész is volt, hogy az ember abban tárolhassa a dolgait, esetleg készíthessen magának valamit. Számomra összességében nagyon szimpatikus hely lett ez. Nem tudom, hogy minden munkásszállás ilyen-e, de ha igen, én gyakori vendég leszek ezekben, hogyha találok egy jó munkahelyet.